Repression of Czechoslovak citizens in the USSR

Durva becslés szerint körülbelül 25 000 csehszlovák állampolgárt ért retorzió politikai okokból a Szovjetunióban. Ez csaknem 10 ezerrel kevesebb, mint ahogy egészen a legutóbbi időkig gondolták – az alacsonyabb számot az ukrajnai NKVD anyagaiban való kiterjedt és részletes kutatás eredményeként lehetett megállapítani. E kutatások szerint a politikai üldözés Kárpátalján kevesebb embert érintett, mint ahogyan azt erdetileg becsülték. Ezeknek az embereknek a többsége a GULAG táboraiba került, jóllehet a teljes számban azok is benne vannak, akiket kivégeztek vagy “csak” kitelepítettek. Azoknak a politikai üldözötteknek a száma, akiket a mai Cseh Köztársasággal kapcsolatba lehet hozni, éppen 4150. Közülük 2150 halt meg az üldözés következtében.

A két háború közötti korszak (1917–1938)

A 19. század második felétől kezdve a csehek és a szlovákok közül egyaránt voltak, akik a jobb élet reményében a cári Oroszországban telepedtek le. Az első repressziós intézkedésekre, amelyek cseheket és szlovákokat érintettek Szovjet-Oroszországban, már rögtön a bolsevik rendszer hatalomrajutása után, 1917-ben sor került. Az 1920-as és az 1930-as évek folyamán a szovjet belbiztonsági szervek a politikai üldözés különböző hullámait indították meg, lényegében az egész lakosság ellen; több ezer csehszlovák állampolgár esett bele ebbe a körbe. Őket minden lehetséges és lehetetlen bűn elkövetésével vádolták meg, többnyire ellenforradalmi tevékenységgel és kémkedéssel. Ők nem csak a korábbi telepesek köréből kerültek ki, hanem a legionisták-, vagy az első világháborús hadifoglyok közül. Olyanok is voltak közöttük, akik 1939 előtt emigráltak a Szovjetunióba, beleértve a politikai száműzötteket is. Csehek tucatjai – köztük az ukrajnai cseh tanárok elleni perek áldozatai – kerültek a Szolovki-szigetekre, ahol az első szovjet kényszermunkatábort létrehozták.

A három legtragikusabb időszak a következőképpen követte egymást: az első ilyen üldözésekkel teli időszak volt az 1920-as évek eleje, amikor a bolsevik rezsim megszilárdította uralmát. A második, az 1920-30-as évek fordulója volt, amikor a parasztságot és az értelmiséget üldözték. Végül a harmadik pedig a Nagy Terror időszaka (1936 végétől 1938 augusztusáig), amikor a represszió csehszlovák áldozatainak a száma is a legmagasabb volt. Ekkoriban a politikai üldözések cseh-szlovák áldozatainak nagy többségét egyszerűen kivégezték. Összesen, a két háború közötti időszakban a cseh-szlovák politikai üldözöttek száma mintegy 1000 fő, és ebből 700 meghalt.

A második világháború időszaka (1938–1945)

A legnagyobb mértékben a szovjet represszió áldozatainak a száma a második világháború idején növekedett. A Cseh-Morva Protektorátus létrejötte és Kárpátalja Magyarországhoz való visszacsatolása eredményeként számos csehszlovák állampolgár került veszélybe, vagy érezte úgy, hogy veszélybe kerülhet. Közülük sokan úgy döntöttek, hogy a Szovjetunióba menekülnek. Mások pedig éppenséggel szovjet területen találták magukat, annak következtében, hogy Szovjetunió megszállta Kelet-Lengyelországot.

A menekültek között több száz cseh és szlovák volt, a legnagyobb csoport viszont a kárpátaljai ruszinok közül került ki (ma sokan 5-8 ezer főre becsülik a számukat). Leginkább a magyar honvédségben teljesítendő katonai szolgálat elől menekültek el. 4-5 ezer zsidó pedig a zsidótörvények miatt. Azonban, a keletre menekülés azt jelentette, hogy bár elkerülték a nácik üldözését vagy az újra magyarrá vált Kárpátalján a zaklatásokat és a fenyegető helyzetet, jelentős részük hamarosan a szovjet elnyomó rendszer áldozatává vált. A többségüket letartóztatták, és illegális határátlépéssel és kémkedéssel vádolták meg. Egy részüket rögtön akkor őrizetbe vették, mihelyt szovjet földre tették a lábukat, más részüket pedig akkor, amikor 1940-41 folyamán az NKVD razziákat tartott a megbízhatatlan elemek között. Őket általában háromtól öt évig terjedő kényszermunkával sújtották, és Pecsora, Kolyma, Norilszk és Karaganda körzetébe küldték a GULAG táborokba...

A nácik által elsőként megszervezett deportálás, a Nisko-transzportok áldozatainak sorsa talán még tragikusabb. 1939 október végén indultak az első transzportok Ostravából, Katowicéből és Bécsből Nisko városába, összesen több mint 4000 üldözött zsidóval. A deportáltakat ezután észak felé, Lublinba küldték, vagy pedig a közeli náci-szovjet határon erőszakkal hajtották át őket. Lényegében kivétel nélkül, a többi cseh-szlovák és más európai menekülthöz hasonlóan, a szovjetek előbb-utóbb letartóztatták, és a GULAG-ra küldték őket. Jobb esetben “csak” kolhozokba kerültek dolgozni.

Az NKVD börtöneiből csehszlovákok állampolgárok ezreit engedték ki, miután a szovjet vezetés 1942 elején amnesztiát hirdetett számukra. Az amnesztia azonban nem terjedt ki azokra, akiket “a Szovjetunió elleni kémkedés gyanújával” tartottak fogva, úgyhogy sokan nem szabadulhattak ki ekkor. Azok, akiket ekkor kiengedtek (elsőként főleg csehszlovákiai zsidókat, bár bizonyos panaszok után számos ruszint is szabadlábra helyeztek) önkéntesnek jelentkeztek abba a csehszlovák katonai egységbe, amelyet Buzuluk városában alakítottak meg. A háború további időszakában ez az egység részt vett a harcokban a keleti fronton, és így hozzájárult a nácik vereségéhez és Csehszlovákia felszabadításához. Sokan közülük, aki túlélte a GULAG szörnyűségeit, a csatamezőn vesztette életét.

A háború utáni időszak (1945–1956)

A csehszlovák állampolgárok elleni represszió harmadik időszaka rögtön azzal egy időben kezdődött meg, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, 1945 májusában. Ekkortól kezdve, egészen az 1950-es évek elejéig, ártatlanok-, és a szovjetek számára valós vagy képzelt fenyegetést jelentő emberek százait hurcolta el a SZMERS vagy az NKVD. A kollaboránsokon kívül, itt a háború előtt orosz, ukrán és belorusz menekültek csoportjairól volt szó, akik Csehszlovákiában találtak maguknak új hazát az 1920-as évek során. Azután ott voltak azok a csehek, akikről a Szovjetunió elleni, a múltban elkövetett cselekmények voltak “feltételezhetőek”. Többségüket hosszú, 10 évtől 25 évig terjedő büntetésre ítélték. Becslések szerint a Szovjetunióba hurcoltak száma a mai Cseh Köztársaság területéről körülbelül 500 volt (közülök 300-an vesztették életüket), míg ez a szám Szlovákia esetében 6000 volt (2500 szlovák), legalább 2000 halálos áldozattal.

A hadifoglyok kérdése viszont más lapra tartozik. A háborút követően a Szovjetunió területén levő hadifogoly táborokban több ezer cseh nemzetiségű, illetve a háború előtt csehszlovák állampolgárságú rabot tartottak fogva. Ők vagy kényszerből vagy önkéntesen harcoltak, egyik vagy másik seregben. A 70 ezerre becsült csehszlovák hadifogoly közül 4500 nem élte túl a fogságot. Ezen kívül, a háborút követően Kárpátalját, ami 1939 (illetve 1938) előtt Csehszlovákia részét képezte, a háború alatt pedig újra Magyarországhoz tartozott, a szovjetek bekebelezték. A szovjetizálás eredményeként, azokat, akik vélt vagy való fenyegetést jelenthettek Kárpátalja zökkenőmentes betagolására a Szovjetunióba, letartóztatták. Ennek az üldözésnek a hullámai különösen is sújtották a görögkatolikus egyházat, a helyi értelmiség kommunistákkal nem szimpatizáló részét, és azokat, akiket ukrán nacionalizmussal vádoltak. Ők osztoztak annak a körülbelül 20-30 ezer magyarnak és kisebbrészt németnek a sorsában, akiket 1945 során a GUPVI és a GULAG lágereibe deportáltak.

Jan Dvořák, Totalitárius Rendszerek Tanulmányozására Létrejött Intézet, (Prague, Czech Republic)

Sources

• BORÁK, Mečislav: České stopy v Gulagu. Z výzkumu perzekuce Čechů a občanů v ČSR v Sovětském svazu. Opava 2003.

• BORÁK, Mečislav a kol.: Perzekuce občanů z území dnešní České republiky v SSSR. Praha 2003.

• BORÁK, Mečislav (ed.): Perzekuce československých občanů v Sovětském svazu (1918-1956). Část I. – Vězni a popravení. Část II. – Zajatci a internovaní. Opava 2007.

• BYSTROV, Vladimír: Průvodce říší zla. Praha 2006.

• BYSTROV, Vladimír: Sovětská brutální svévole a československý ustrašený králíček. Pokus o esejistický výklad stále nepříliš známého zločinu z roku 1945. Praha 2009.

• BYSTROV, Vladimír: Únosy československých občanů do SSSR v letech 1945-1955. Praha 2003.

• DVOŘÁK, Jan – HRADILEK, Adam: Perzekuce československých Židů v Sovětském svazu za druhé světové války. In: Historie-Otázky-Problémy. 2013, roč. 5, č. 1, s. 105–120.

• POLIŠENSKÁ, Milada: Čechoslováci v Gulagu a československá diplomacie 1945-1953. Praha 2006.

• VALIŠ, Zdeněk: Ze sovětských gulagů do československé armády. Heliodor Píka v boji za životy Podkarpatorusů, Historie a vojenství 57, 208, č. 1, s. 43-58.